Réges-régen volt, amikor a kutyák és a macskák még szerették egymást. A Kutya feleségül vette a Macskát, és nagyon boldogan éltek.
Egyik reggel a Kutya elment dolgozni, és mikor este hazaért a munkából, a felesége így fogadta:
– Ó Kutyuskám! Egész nap úgy fájt a hasam, hogy nem tudtam vacsorát főzni.
– Jól van Cica-micám, megfőzöm én a vacsorát. – mondta a kutya, és meg is főzte a vacsorát.
Másnap a Kutya megint dolgozni ment. Amikor hazaért, a felesége így fogadta:
– Jajj, Ebecském! Úgy fájt a fejem, hogy még felkelni sem volt erőm, nem hogy vacsorát főzzek.
– Cica-micám, maradj csak, majd ágyba hozom neked a vacsorát. – azzal sürgött-forgott a konyhában, és már kész is volt a vacsora.
Következő nap is dolgozni ment a Kutya és este a felesége így fogadta:
– Jajj drága jó Uram! Ma úgy vert a szívem, azt hittem rögvest kiugrik a helyéről. A vacsorát el sem mertem kezdeni.
– Nem baj Cica-mica, majd én elkészítem. – mondta és már fordult is a konyhába.
Szóval a Kutya nagyon türelmes volt, de egy nap végül megelégelte, hogy a munka után egész este vacsorát kell főznie.
Másnap reggel elindult dolgozni:
– Indulok Cica-mica. Hosszú napom lesz, ne várj haza korán, csak vacsorára érek.
– Jól van kedves Kutya uram, majd valami finomsággal várom estére!
Azzal a Kutya elindult. De nem munkába ment, csak bebújt a kertben egy jókora fa mögé, hogy kilesse, a Macska ma is olyan beteg lesz-e mint korábban.
Amint a Macska azt gondolta, hogy a Kutya elment, kisomfordált a kertbe, és játszadozni kezdett a szomszéd Kandúrral. Egész nap csak nevettek, szaladgáltak. A Macska egy cseppet sem nézett ki betegnek.
Eljött az este, a Kutya kiugrott fa mögül, és bement a házba. Amint a Macska meghallotta, hogy megjött az ura, fogta a zsebkendőjét, és betömte a pofikájába,
– Jajj de sajog, jaj de mérges, ez a fogfájás tényleg rémes. Édes Pöfi-Pofám, nem tudtam még gondolni sem a vacsorára.
A Kutya méregbe gurult:
– No megállj csak Te lusta dög! Megtudod hogy fáj az én fogam, amikor a fenekedbe mélyed!
És kergette, csak kergette a Macskát. A Kutyák azóta is kergetik a Macskákat.
Réges-régen volt, amikor a kutyák és a macskák még szerették egymást. A Kutya feleségül vette a Macskát, és nagyon boldogan éltek.
Egyik reggel a Kutya elment dolgozni, és mikor este hazaért a munkából, a felesége így fogadta:
– Ó Kutyuskám! Egész nap úgy fájt a hasam, hogy nem tudtam vacsorát főzni.
– Jól van Cica-micám, megfőzöm én a vacsorát. – mondta a kutya, és meg is főzte a vacsorát.
Másnap a Kutya megint dolgozni ment. Amikor hazaért, a felesége így fogadta:
– Jajj, Ebecském! Úgy fájt a fejem, hogy még felkelni sem volt erőm, nem hogy vacsorát főzzek.
– Cica-micám, maradj csak, majd ágyba hozom neked a vacsorát. – azzal sürgött-forgott a konyhában, és már kész is volt a vacsora.
Következő nap is dolgozni ment a Kutya és este a felesége így fogadta:
– Jajj drága jó Uram! Ma úgy vert a szívem, azt hittem rögvest kiugrik a helyéről. A vacsorát el sem mertem kezdeni.
– Nem baj Cica-mica, majd én elkészítem. – mondta és már fordult is a konyhába.
Szóval a Kutya nagyon türelmes volt, de egy nap végül megelégelte, hogy a munka után egész este vacsorát kell főznie.
Másnap reggel elindult dolgozni:
– Indulok Cica-mica. Hosszú napom lesz, ne várj haza korán, csak vacsorára érek.
– Jól van kedves Kutya uram, majd valami finomsággal várom estére!
Azzal a Kutya elindult. De nem munkába ment, csak bebújt a kertben egy jókora fa mögé, hogy kilesse, a Macska ma is olyan beteg lesz-e mint korábban.
Amint a Macska azt gondolta, hogy a Kutya elment, kisomfordált a kertbe, és játszadozni kezdett a szomszéd Kandúrral. Egész nap csak nevettek, szaladgáltak. A Macska egy cseppet sem nézett ki betegnek.
Eljött az este, a Kutya kiugrott fa mögül, és bement a házba. Amint a Macska meghallotta, hogy megjött az ura, fogta a zsebkendőjét, és betömte a pofikájába,
– Jajj de sajog, jaj de mérges, ez a fogfájás tényleg rémes. Édes Pöfi-Pofám, nem tudtam még gondolni sem a vacsorára.
A Kutya méregbe gurult:
– No megállj csak Te lusta dög! Megtudod hogy fáj az én fogam, amikor a fenekedbe mélyed!
És kergette, csak kergette a Macskát. A Kutyák azóta is kergetik a Macskákat.
Hozzászólások
A kutya és a macska
Réges-régen volt, amikor a kutyák és a macskák még szerették egymást. A Kutya feleségül vette a Macskát, és nagyon boldogan éltek.
Egyik reggel a Kutya elment dolgozni, és mikor este hazaért a munkából, a felesége így fogadta:
– Ó Kutyuskám! Egész nap úgy fájt a hasam, hogy nem tudtam vacsorát főzni.
– Jól van Cica-micám, megfőzöm én a vacsorát. – mondta a kutya, és meg is főzte a vacsorát.
Másnap a Kutya megint dolgozni ment. Amikor hazaért, a felesége így fogadta:
– Jajj, Ebecském! Úgy fájt a fejem, hogy még felkelni sem volt erőm, nem hogy vacsorát főzzek.
– Cica-micám, maradj csak, majd ágyba hozom neked a vacsorát. – azzal sürgött-forgott a konyhában, és már kész is volt a vacsora.
Következő nap is dolgozni ment a Kutya és este a felesége így fogadta:
– Jajj drága jó Uram! Ma úgy vert a szívem, azt hittem rögvest kiugrik a helyéről. A vacsorát el sem mertem kezdeni.
– Nem baj Cica-mica, majd én elkészítem. – mondta és már fordult is a konyhába.
Szóval a Kutya nagyon türelmes volt, de egy nap végül megelégelte, hogy a munka után egész este vacsorát kell főznie.
Másnap reggel elindult dolgozni:
– Indulok Cica-mica. Hosszú napom lesz, ne várj haza korán, csak vacsorára érek.
– Jól van kedves Kutya uram, majd valami finomsággal várom estére!
Azzal a Kutya elindult. De nem munkába ment, csak bebújt a kertben egy jókora fa mögé, hogy kilesse, a Macska ma is olyan beteg lesz-e mint korábban.
Amint a Macska azt gondolta, hogy a Kutya elment, kisomfordált a kertbe, és játszadozni kezdett a szomszéd Kandúrral. Egész nap csak nevettek, szaladgáltak. A Macska egy cseppet sem nézett ki betegnek.
Eljött az este, a Kutya kiugrott fa mögül, és bement a házba. Amint a Macska meghallotta, hogy megjött az ura, fogta a zsebkendőjét, és betömte a pofikájába,
– Jajj de sajog, jaj de mérges, ez a fogfájás tényleg rémes. Édes Pöfi-Pofám, nem tudtam még gondolni sem a vacsorára.
A Kutya méregbe gurult:
– No megállj csak Te lusta dög! Megtudod hogy fáj az én fogam, amikor a fenekedbe mélyed!
És kergette, csak kergette a Macskát. A Kutyák azóta is kergetik a Macskákat.
Réges-régen volt, amikor a kutyák és a macskák még szerették egymást. A Kutya feleségül vette a Macskát, és nagyon boldogan éltek.
Egyik reggel a Kutya elment dolgozni, és mikor este hazaért a munkából, a felesége így fogadta:
– Ó Kutyuskám! Egész nap úgy fájt a hasam, hogy nem tudtam vacsorát főzni.
– Jól van Cica-micám, megfőzöm én a vacsorát. – mondta a kutya, és meg is főzte a vacsorát.
Másnap a Kutya megint dolgozni ment. Amikor hazaért, a felesége így fogadta:
– Jajj, Ebecském! Úgy fájt a fejem, hogy még felkelni sem volt erőm, nem hogy vacsorát főzzek.
– Cica-micám, maradj csak, majd ágyba hozom neked a vacsorát. – azzal sürgött-forgott a konyhában, és már kész is volt a vacsora.
Következő nap is dolgozni ment a Kutya és este a felesége így fogadta:
– Jajj drága jó Uram! Ma úgy vert a szívem, azt hittem rögvest kiugrik a helyéről. A vacsorát el sem mertem kezdeni.
– Nem baj Cica-mica, majd én elkészítem. – mondta és már fordult is a konyhába.
Szóval a Kutya nagyon türelmes volt, de egy nap végül megelégelte, hogy a munka után egész este vacsorát kell főznie.
Másnap reggel elindult dolgozni:
– Indulok Cica-mica. Hosszú napom lesz, ne várj haza korán, csak vacsorára érek.
– Jól van kedves Kutya uram, majd valami finomsággal várom estére!
Azzal a Kutya elindult. De nem munkába ment, csak bebújt a kertben egy jókora fa mögé, hogy kilesse, a Macska ma is olyan beteg lesz-e mint korábban.
Amint a Macska azt gondolta, hogy a Kutya elment, kisomfordált a kertbe, és játszadozni kezdett a szomszéd Kandúrral. Egész nap csak nevettek, szaladgáltak. A Macska egy cseppet sem nézett ki betegnek.
Eljött az este, a Kutya kiugrott fa mögül, és bement a házba. Amint a Macska meghallotta, hogy megjött az ura, fogta a zsebkendőjét, és betömte a pofikájába,
– Jajj de sajog, jaj de mérges, ez a fogfájás tényleg rémes. Édes Pöfi-Pofám, nem tudtam még gondolni sem a vacsorára.
A Kutya méregbe gurult:
– No megállj csak Te lusta dög! Megtudod hogy fáj az én fogam, amikor a fenekedbe mélyed!
És kergette, csak kergette a Macskát. A Kutyák azóta is kergetik a Macskákat.