Fáj az, amikor egy sokak által szeretett élet így adja meg magát a természet erejének.
Évtizedeken át méltósággal gyönyörködtet, otthont ad madaraknak,
Sajnálom,
Nem vigasz, de mivel nem hiszek a véletlenben, gondolom, hogy sokáig élő új dolgok születnek Belőle, melyek újabb boldogságot adnak majd a velük együtt élőknek.
Ha még az ültetője él, mesélhet Róla...
Én ahol törzsét, ágát érem, simogatom a mieinket.
Részük az életünknek.