Oszlár Ítéletidő...
A tegnap előtti este igencsak esős idő volt. Munkából haza érve fontolóra vettem, hogy kimegyek az éjszaka, hátha sikerül néhány villámot elkapnom. Összepakoltam a gépet és a testvéremmel elindultunk a pusztába... a legoptimálisabb helyet keresve. Bolyongtunk mindenfelé, de egyiket sem éreztem az igazinak. Hirtelen támadt egy ötletem, hogy egy még nem megvalósított álmomat, valamilyen szinten, de teljesítem. Rögtön irányt váltva elindultunk a célpont felé. El is kezdett hamarosan szemerkélni az eső, de nem fordulhattam vissza. Megálltunk az autóval és a szerelést felállítva azon nyomban elkezdtem a kamerát beállítani. Már a távolban megjelentek az első nagyobb villámok, amint elkészültem következett a másfél óra készenlét. Reméltem, hogy száraz viharnak indul, de ez sajnos nem így alakult. Egy esernyővel a szélviharban állva figyeltem, hogy egy vízcsepp se legyen az objektívem lencséjén. Közben kíváncsian figyeltem a villámok elképesztő erejét is. Olykor, lilára festve az égbolton cikázva szelték át a tájat. Azonban az eső is elkezdett erősödni és pillanatok alatt egy komoly zivatar kapott el minket, de ekkora jöttek ám az igazi nagy villámok... Így nem törődve semmivel tovább folytattam a fotózást. Már a nadrágom is csurom víz volt és az esernyővel is akrobata mutatványokat csináltam, mivel már szinte lehetetlen pozícióban kellett néha tartanom. Most hoztam egy fotót ami másfél óra történését foglalja magába. Sajnos többnyire a hátam mögött villámlott, de legközelebb majd nagyobb szerencsével járok.
Seres Lajos Gergő ©
2020. augusztus 4.
Hozzászólások