Egy aprócska fa áll a betonrengetegben. Nem különleges helyen nőtt, nem díszkertben áll – mégis úgy ragyog, mintha a tavasz maga koronázta volna királynővé. Fehér szirmaival fenségesen emelkedik ki a szürke városból – egy üde, élő színfolt. Megállítja az embert a rohanásban. Egy emlékeztető arra, hogy a szépség ott van körülöttünk. Csak meg kell állni... meglátni... s ott van – teljes pompájában.