Rozella papagáj az akácosban. Ez a szökött szépség nagyon jól érzi magát a kertemben, az akác termését eszegeti. Már egy hete itt van, hangosan üdvözöl, ha meglát. A szajkók frászt kaptak tőle, ők sem tudnak mit kezdeni a látvánnyal. Sajnálom ezeket a kedvtelésből tartott állatokat, mert miután kiszabadulnak a természetbe, a mi éghajlatunkon kell boldogulniuk. Vagy sikerül nekik, vagy nem...
Szeretnek meglépni a "rabságból" ami érthető! Régebben amikor kb. 12 éves lehettem egy haveromnál voltam és a kalitkájukból kiszabadult a papagájuk, egyenesen belerepült a tűzhelyen nagy lábasban sistergő zsírba, gondolta kipróbálja milyen lehet pörköltalapnak lenni. Anyukája reflexszerűen gyorsan kikapta a kezében lévő fakanállal és kezével, jó pár színes toll ott maradt és sistergő a zsírban. Olyan sokfelé vehette volna az irányt a madár de a lehető legrosszabb helyen landolt. Túlélte a balesetet de hogy megmaradt-e? Már nem emlékszem rá. Ha belegondolok hogy lassan tenném a hagymát a forró zsiradékba és helyette egy papagáj? Na ne! Van másik sztori is!
Apukám 2003 ban mefogott egyet, ami ugyanígy szökött madár lehetett. Szeret fürdeni és úgy megfürdött, hogy nem rudott repülni és rá dobta a hálót. 12 évig volt velük. Mindig azt mondta fütyi-fütyi, nyáron mindig kivitte a kertbe és az egyik rigó megtanulta tőle, úgy hívtuk "fütyi rigó".
Majd próbálkozok ezzel-azzal... 😉