Köszönöm szépen! Ismét gyönyörű a vers!

Aranybarna alkonyatban
Fák közt kis vadgalamb-raj van.
Ők adják most a fa ékét,
Rajta ülve levelekként,
Mert az ágak most csupaszon –
E gyönyörű alkonyaton –
A Szélnek engednek utat,
Ki kopár gallyak közt kutat,
S szakít le száraz levelet,
Melyre ír kérő levelet
Tél Apónak, hogy már jöjjön,
S hozzon havat, hadd söpörjön
Milliárdszám kristály-pihét,
Legyen fehér erdő és rét!
S míg galambok ott a fákon
Merengnek az elmúlt nyáron,
Aranyszín ég fagyról regél,
S lassan megérkezik a Tél…

Mindegyik gyönyörű!