Tavaly novemberben már találkoztunk… és valamiért éreztem, hogy ez a történet még nem ért véget.
Most újra ott álltam a Zemplénben, pontosan ugyanazon a helyen, ráadásul éppen március 21-én, az erdők világnapján – és ez nem tűnt véletlennek.
Nem kellett sokáig várni, hogy ismét feltűnjön.
Először csak hátat fordított, mintha még mérlegelné, érdemes-e közelebb engednie.
Aztán lassan minden megváltozott, mert egyre közelebb engedett, egészen addig, hogy szinte pár méterre kerültünk egymástól.
És akkor megtörtént az a pillanat: szemtől szemben néztünk egymásra.
Innentől már nem volt félénk, mintha elfogadta volna a jelenlétemet – talán egy tapasztaltabb, idősebb példánnyal volt dolgom.
Ez az uráli bagoly nemcsak különleges találkozás, hanem természetvédelmi szempontból is kiemelkedő érték.
Állománya viszonylag kicsi, mégis a középhegységi erdeink egyik meghatározó csúcsragadozója.
Az első hazai fészkelését 1962-ben épp itt, a Zemplénben bizonyították, és azóta lassan, de biztosan terjeszkedik.
Főként kisemlősökre vadászik, de nem veti meg a madarakat, kétéltűeket vagy akár a nagyobb rovarokat sem.
Fészket nem épít, inkább mások – például az egerészölyv – elhagyott gallyfészkeit foglalja el.
Nem véletlenül tartozik a fokozottan védett fajok közé, eszmei értéke 100 000 forint.