De szeretem őket. Annak idején, a panelházban, az erkélyen, minden áron akart fészket rakni egy fecske pár. Nehezen ment, nem tapadt a sár a betonhoz. Oda ragasztottam egy lécet, így sikerült. Pár éven keresztül két-két fészekalja nőtt fel nálunk. Egyszer csak - mindig csak egy nagyot láttunk, sose kettőt, egyedül pedig nem volt elég a kicsik etetéséhez, sorban elpusztultak. Utána egy darabig őrizte az üres fészket, végül - már többet nem láttuk ☹️
A középső megütötte a hang-villáját és most adja az "á"-t a kórusnak:))