- Az erdő fohásza.....Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet! Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon, Én vagyok tornácod barátságos fedele, Melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől, És gyümölcsöm oltja szomjadat. Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, és vagyok asztalod lapja, Én vagyok az ágy, amelyben fekszel, A deszka, amelyből csónakod építed. Én vagyok házad ajtaja Bölcsőd fája … … Koporsód fedele. Vándor, ki elmégy mellettem, Hallgasd meg kérésem: NE BÁNTS!