Olyan gyors volt, mégis olyan finom. Alig hallható zümmögés, egy pillanatnyi suhanás… és már ott is volt. A virág közepén. A tavasz szívében. Nem nézett körbe. Nem keresett figyelmet. Csak tette, amit tudott. Amit mindig is tett: szorgos munkájával csodát teremtett.