Tegnap délután (09.27.) újra felmentem az Eremény-tetőre, hogy lefotózzam a kedvenc fámat. A célom az volt, hogy naplementében kapjam el – mert ilyenkor valahogy még különlegesebb, még bensőségesebb hangulatot áraszt. Pár hete már próbálkoztam, de akkor lekéstem a naplementét. Most viszont minden összeállt: időben érkeztem, a fények varázslatosak voltak, és újra sikerült olyan fotókat készítenem, amikhez szívesen visszatérek majd. Ez a fa számomra nem csak egy fotótéma – egyfajta időkapu is. Először 2022-ben fotóztam le, akkor is naplementében, és azóta valahogy mindig visszahúz. Talán mert emlékeztet arra, hogy a természetben minden változik, mégis van, amihez újra és újra visszatérhetünk. :)