Egy igazi különlegességet láthattok a képen. A szántóföldön még pontosan kivehető a Duna egykori kanyargós mellékága, mely az 1800-as években még jelentős vízhozammal bírt. Az 1876-ban befejeződött szabályozási munkák után azonban a Ráckevei-Dunaág kevesebb vizet kapott és megkezdődött az iszapolódása. A Kiskunlacháza mellett elhaladó folyó ezen szakaszát a századfordulón már Tekeres-érként emlegetik, mely áradások és a nagyobb csapadékvizek idején, vagy olvadás után rendszeresen megtelt, sőt maga is kiöntött. Ami igazán különleges, hogy a területet már vagy 50 éve művelik, minden évben szántva, vagy tárcsázva, ennek ellenére a folyó egykori kanyarulata a levegőből ma is tisztán kivehető. A szántóföldön állva azonban nem is sejtjük, hogy a folyó egykori medrében vagyunk. A képen látható Kiskunlacháza települése is, mely egykor dunaparti település volt, az árvizek azonban rendszeresen fenyegettek, így 1735-től a Dunától távolabbi magaslat irányába kezdett költözni. Aztán jött az 1741-es árvíz, mely végleg elmosta a régi Lacházát.