Házunk előterének, újabb vendége. :) Az ajtó függönye alatt tipegett be, de amikor észrevett, ugyanott kimenni már nem mert. Egy kis segítséggel a szabadba engedtük, de utána valahogy, nem volt kedve elrepülni. :)
Több mint valószínű, mert nálunk a madarakon kívül, békák, gyíkok, sikló, sündisznó, görény, egyszóval minden megfordul vagy éppen tanyázik. 😄
Legutóbb egy vadkacsapár pécézte ki magának a kerti tavunkat, de ahhoz nem volt elég merszük, hogy leszálljanak. 😄
Ki tudja, egyszer csak pont a tó kellős közepén találjuk majd őket. 😄
Addig is vagyok boldog, míg van nekünk ez az aprócska kis természet, ahova vissza tudok járni feltöltődni. 😊
Üdv: Lilla 😊
Igen! A madarak, és más állatok is - szemben az emberek közkeletű felfogásával - nagyon is értelmes lények. Eszük ágában sincs menekülni olyan környezetből, ahol szeretet, gondoskodás, figyelem fogadja őket. Megérzik, ha egy ember így közeledik hozzájuk. Nálatok biztosan ez a légkör lengi be a kertet, ami ezek szerint valóban TÜNDÉRKERT! 😊 Rendkívüli ajándék ez, örüljetek neki és szeressétek az összes tündért, aki odatéved. ( És igen, nekem is Tündérkertem van, de pssszzt! 😄 ) Üdv: Nata 😊
Köszönöm!
Igazából ő csak itt van a kertben. Valamilyen oknál fogva (nem csak ő), de a legtöbb madárka betéved az előtérbe. Ám kétség kívül nagyon szelídek.
Miután kiengedjük őket, biztos, hogy ott maradnak a kertben. Ha meglátnak se félnek tőlünk.
A rigóink is ilyenek. Alig másfél méter magasra építette a rigóhölgy a fészkét, ahol bármikor elérhetnénk. De nem nagyon érdekli, ha a közelben vagyunk. 😄
Mindig mondtam nagyimnak, hogy a mi kertünk, egy tündérkert. 😊
Bizonyára már hozzátok szokott, így nem valószínű, hogy visszatér a családjához. Ha elég érett lesz, elrepül majd. Csodás dolog nevelgetni egy vad madárkát, aztán elengedni: fejleszti az ember felelősségérzetét, kötelességtudatát. A fészke viszonylag messze is lehet tőletek, nem biztos hogy az, ahonnan csipogást hallottatok.
Üdv: Nata. 😊
Köszönöm. 😊
Már jó nagyra megnőtt, mert igen csak jól repül. Viszont még nem jöttünk rá, hol a fészek. A csipogást mindig hallottuk, de sohasem tudtuk, hol van az otthonuk.
Mindig örülök annak, ha olyan emberekkel találkozom, akik szeretik a természetet. 😊
Ezen csodákat, tényleg csak a szív láthatja a legjobban.
Legutóbb egy vadkacsapár pécézte ki magának a kerti tavunkat, de ahhoz nem volt elég merszük, hogy leszálljanak. 😄
Ki tudja, egyszer csak pont a tó kellős közepén találjuk majd őket. 😄
Addig is vagyok boldog, míg van nekünk ez az aprócska kis természet, ahova vissza tudok járni feltöltődni. 😊
Üdv: Lilla 😊
Igazából ő csak itt van a kertben. Valamilyen oknál fogva (nem csak ő), de a legtöbb madárka betéved az előtérbe. Ám kétség kívül nagyon szelídek.
Miután kiengedjük őket, biztos, hogy ott maradnak a kertben. Ha meglátnak se félnek tőlünk.
A rigóink is ilyenek. Alig másfél méter magasra építette a rigóhölgy a fészkét, ahol bármikor elérhetnénk. De nem nagyon érdekli, ha a közelben vagyunk. 😄
Mindig mondtam nagyimnak, hogy a mi kertünk, egy tündérkert. 😊
Üdv: Nata. 😊
Már jó nagyra megnőtt, mert igen csak jól repül. Viszont még nem jöttünk rá, hol a fészek. A csipogást mindig hallottuk, de sohasem tudtuk, hol van az otthonuk.