A vakvarjú titka Aligha van olyan magyar, aki gyerekként ne játszotta volna a „Csíp, csíp, csóka…” kezdetű mondókás játékot. Ebben bukkan fel a titokzatos vakvarjú – ami valójában nem más, mint a bakcsó, hazánk egyik leggyakoribb gémféléje. Érdekesség, hogy a népi elnevezés nem a látására, hanem inkább a hangjára vagy esti életmódjára utal. A bakcsó ugyanis elsősorban éjszaka aktív: alkonyatkor csapatostul repülnek vadászni, majd mozdulatlanul várják a zsákmányt, hogy hirtelen lecsapjanak rá. Főként halakat, kétéltűeket és rovarokat fogyasztanak. A költési időszakban vékony ágakból építi fészkét, amelybe 3–5 tojást rak. A kotlást és a fiókák gondozását mindkét szülő végzi – a hím is példásan kiveszi a részét a családi feladatokból. Vonuló madár: tavasz elején (március–április körül) érkezik vissza hozzánk, ősszel pedig szeptemberben indul Afrikába. Szerencsére a legtöbb gémtelep ma már természetvédelmi területen található, így nagyobb biztonságban van. A bakcsó tehát nem csak a mondókák „vakvarjúja”, hanem egy titokzatos, éjjeli életet élő, közösségi gémféle, amely évszázadok óta hozzátartozik a magyar tájhoz. A képen egy fiatal példány látható.
Hozzászólások