"Mátyásmadár szállt az ágra,
s lesi a lehullt diót,
mért szórta szét a diófa,
a sok jó ennivalót?
Földre röppen és válogat,
szerencsére van miből,
s lám a legszebb és legnagyobb
még a földön tündököl.
Csőrbe kapja, "csőbe húzza",
s hipp-hopp fenn van már a fán,
kopogtatja kemény héját:
- Ki kell, hogy nyílj, kiskomám!
Ám a dió dacos jószág,
nem adja könnyen magát,
kiugrik a szorításból,
menti finom vagyonát.
A Szajkó meg száll utána,
szem elöl nem vesztheti,
s azt gondolja, majd fészkében
könnyebben feltörheti.
Mátyásmadár száll a földre,
felkapja a szökevényt,
viszi haza a fészkébe,
s nem adja fel a reményt!"
Óóó...! Tündéri a vers! Köszönöm Szeva62!
Szajkó és a dió
/Aranyosi Ervin/
"Mátyásmadár szállt az ágra,
s lesi a lehullt diót,
mért szórta szét a diófa,
a sok jó ennivalót?
Földre röppen és válogat,
szerencsére van miből,
s lám a legszebb és legnagyobb
még a földön tündököl.
Csőrbe kapja, "csőbe húzza",
s hipp-hopp fenn van már a fán,
kopogtatja kemény héját:
- Ki kell, hogy nyílj, kiskomám!
Ám a dió dacos jószág,
nem adja könnyen magát,
kiugrik a szorításból,
menti finom vagyonát.
A Szajkó meg száll utána,
szem elöl nem vesztheti,
s azt gondolja, majd fészkében
könnyebben feltörheti.
Mátyásmadár száll a földre,
felkapja a szökevényt,
viszi haza a fészkébe,
s nem adja fel a reményt!"