A mostani, egymást követő második, közel 40 °C-os hőhullám, a hőkupola és a Magyarországot sújtó rendkívüli aszály újabb látványos nyomot hagyott a természetben.
Ma megnéztem, milyen állapotban van a Fehér-szik, és sajnos a tó teljesen kiszáradt. Nem is csoda: augusztus elejéig a környéken mindössze 170 mm csapadék hullott, miközben ilyenkorra átlagosan közel 400 mm szokott esni.
A Fehér-szik egy több mint 100 hektáros, lefolyástalan szikes tó, amelynek vízháztartása teljes mértékben a csapadéktól és a talajvíztől függ. Mégis van valami különös ebben a szomorú látványban: a kiszáradt meder felszínén a nagy szódatartalmú talaj „kivirágzik”, fehér sziksókéreg borítja a felszínt. Nem véletlen, hogy ezt a jelenséget a helyiek évszázadokon át hasznosították, sőt a XVIII. században még szódagyár is működött itt.
A Fehér-szik azonban nemcsak geológiai érdekesség, hanem kiemelkedő madárélőhely is: több mint 40 madárfaj költ itt, és tavasszal–ősszel récefélék, ludak, darvak és gémek százai pihennek meg a területen.
Bízom benne, hogy hamarosan érkezik annyi csapadék, hogy ez a különleges szikes tó ismét megteljen vízzel és élettel. Addig pedig a Fehér-szik csendesen emlékeztet arra, milyen súlyos következményei lehetnek az egyre gyakoribb hőhullámoknak és az aszálynak.
Ha a környéken jártok, keressétek fel a Fehér-sziket! A kiszáradt tómeder és a felszínen kivirágzó sziksó olyan természeti látvány, amelyet csak ritkán figyelhetünk meg.
Köszi a leírást is.