Ismét feltűnt az égbolt mosolya
Bár szivárványnak tűnik, a jelenség vízcseppek helyett magas szintű felhők jégkristályai hozzák létre.
Pénteken ismét feltűnt felettünk egy nagyon kedves légköroptikai jelenség, az égbolt mosolya, hivatalos nevén zenit körüli ív, amely elsősorban akkor szokott kialakulni, ha az égbolton magas szintű felhők találhatók. Gyakran CZA rövidítéssel illetik, az angol „circumzenithal arc„ kifejezés után.
Bár kinézetre ez a jelenség hasonló a szivárványhoz, kialakulását nem a vízcseppek, hanem a magas szintű felhőzetben található jégkristályok okozzák. Nem minden esetben tud kialakulni a jelenség, ugyanis a jégkristályoknak különböző alakja/formája lehet a felhőkben (ez függ a magas légkörben uralkodó hőmérsékleti- és szélviszonyoktól, valamint páratartalomtól), de ha lapkristályok jönnek léttre, és azokat nem kuszálja szét a szél, valamint megfelelő magasságban áll a Nap, viszonylag gyakran látható az égbolton.
A magas szintű felhőzetben található lapkristályok felületén bejutó napfény a lapok oldalán megtörik, így a fehér fény színeire bomlik, ez okozza a csodálatos, erőteljes színeket. A jelenség alacsony napállásnál látható, amikor a Nap 32 foknál alacsonyabban tartózkodik a horizont fölött. Általában a késő délutáni időpontban a leglátványosabb a jelenség, de ez természetesen évszakfüggő, mint ahogy a napállás is
Borítókép: Balogh Szilárd
