Csillagrobbanás fényét kaptuk lencsevégre
Egy távoli csillag hatalmas robbanásának fénye érkezett el hozzánk. Az NGC 7331-ben feltűnt szupernóvát mi is lencsevégre kaptuk.
Ha felnézünk az éjszakai égboltra, látszólag egy változatlan világ tárul elénk. A csillagok emberi időléptékkel mérve szinte mozdulatlannak tűnnek, ezért különösen izgalmas, amikor valami látványosan megváltozik odafent. Egy szupernóva pontosan ilyen esemény. Ahol korábban semmi feltűnőt nem láttunk, egyszer csak egy új, fényes pont jelenik meg az égen.
A szupernóvák az univerzum leglátványosabb csillagászati eseményei közé tartoznak. Egyetlen csillag robbanása rövid időre egy egész galaxis fényességével vetekedhet, sőt akár túl is ragyoghatja azt. Ez azért különösen döbbenetes, mert egy galaxisban több tízmilliárd, de akár több százmilliárd csillag is lehet.
Nem is olyan régen, szeptember 1-jén fedeztek fel egy látványos példányt kozmikus szomszédságunkban, a Pegazus csillagképben található NGC 7331 spirálgalaxisban. Persze maga a robbanás nem most történt, hisz a galaxis mintegy 45 millió fényévre található tőlünk, vagyis
egy körülbelül 45 millió évvel ezelőtti kozmikus esemény fénye érkezett most el hozzánk.
Az SN 2026aaiv jelű szupernóva néhány nap leforgása alatt jelentősen kifényesedett, így megfelelő távcsővel és asztrofotós felszereléssel az NGC 7331 mellett az új fénypont is megörökíthető.
A megfigyelések szerint az SN 2026aaiv az Ia típusú szupernóvák közé tartozik. Ezek egy fehér törpe felrobbanásakor jönnek létre. A fehér törpe egy Naphoz hasonló csillag rendkívül sűrű maradványa, amely egy kettős rendszerben anyagot kaphat társától, vagy két fehér törpe is összeolvadhat. Bizonyos körülmények között ez olyan heves magfúziós reakciót indíthat el, amely szétrobbantja a fehér törpét, és hatalmas mennyiségű energia szabadul fel.
Az Ia szupernóvák nemcsak látványosak, hanem a csillagászat számára is rendkívül értékesek. Fényességük változása jól kalibrálható, ezért kozmikus távolságok meghatározására is használhatók.
Különös belegondolni, hogy amikor az SN 2026aaiv fénye mintegy 45 millió évvel ezelőtt útnak indult felénk, a Föld még egészen másképp festett: az eocén meleg éghajlata uralkodott, az Antarktiszon még nem alakult ki a maihoz hasonló összefüggő jégtakaró, az ember megjelenése pedig még több tízmillió évre volt.
