Van úgy, hogy egy hely megváltozik, de a lelke megmarad. Tokajjal pontosan ez történt ezen a hétvégén.

A Jézus szíve templomra vetített fényfestés volt az este koronája – közel ezer év peregett le a kőfalakon. A szőlő útja a tőkétől az asztalig, a pincék titkai, a történelem súlya és szépsége egyszerre. Aki ott állt a téren és nézte, az nem csak látványt kapott, hanem érzést. Azt az érzést, hogy valami nagyon régi és nagyon értékes dolog él még – és élni is fog. 

A megújult főtér és a gondosan megtervezett esti hangulatvilágítás teljesen átalakítja a város arcát. Nem hivalkodó, nem tolakodó – csak gyönyörű. Az ember megáll, körülnéz, és egy pillanatra elfelejti, hogy siet valahova.

A Tokaji Bornapok pedig a lelket is megvendégelte. Helyi termelők, évjáratok, különlegességek – és az a fajta kötetlen hangulat, ahol idegenek is szóba elegyednek egymással egy pohár furmint fölött. Mert a bor mindig is összehozott embereket. 

Az új éttermek és szolgáltatások pedig azt jelzik: Tokaj nem a múltból él, hanem a múltjával együtt néz előre. Ez a kombináció ritka. Ez az, ami igazán különlegessé teszi ezt a vidéket – nem csak a borászoknak, nem csak a történelemkedvelőknek, hanem mindenkinek, aki egy hétvégére valami igazit keres. 

Tokaj mindig is a türelem földje volt – hiszen a legjobb borok sem sietnek. Most megmutatta, hogy a megújuláshoz is ugyanolyan gondosság kell. Megérte várni.